CSANTAVÉR

Csantavér címere a beszélõ címerek (tesserae loquentes) csoportjába tartozik.

A település elsõ ismert említése Csontafehér (possessio Chontafeyer ... in Chongradiensi) alakban szerepel, valószínûleg személynévi eredetû (Csantafehére alakban) vagy 'csontfehér' a jelentése. A néven szereplõ „csont" szóra utal a boglárpajzsban szereplõ, gömbökben végzõdõ eltolt ezüst cölöp, amelynek törése jelzi, hogy a község kétszer települt: elõször talán a 14—15. század ban, majd a török idõkben elnéptelenedett, pusztává vált terület Mária Terézia rendeletére ( 1778 ) újratelepült ( 1783 ).

A vörös mezõ a név utótagjának (vér) mai változatát mutatja.

Az öregpajzsban lebegõ, pecsétgyûrût tartó holló figyelmeztet arra, hogy egykor a községet Mátyás király édesanyjának, Szilágyi Erzsébetnek adományozta ( 1462 ), majd ezt a Hunyadi-birtokot annak unokája, Corvin János örökölte . Az ekevas az évszázadokon át legfontosabb foglalkozási ágra céloz, a mezõgazdaságra, illetve arra, hogy a legkorábbi települési pecséteken a pecsétkép személye ekevason áll.

A zöld mezõ a békés élet óhaját fejezi ki.

• 1991 -ben 7940 lakos, 7619 magyar, 62 szerb, 101 jugo., 42 horvát, 26 cigány
• 2002 -ben 7180 lakos, 6632 magyar, 233 cigány, 54 szerb, 51 jugo.

1462 -ben említik Chontafeyer néven. Késõbb Csontafejér , majd Csantavér.
Valószínûleg személynévi eredetû (Csantafehére alakban) vagy "csontfehér" a jelentés.

Szerbül : Чантавир / Èantavir

Németül : Tschantawir

A falu elsõ említése Mátyás király nevéhez fûzõdik, aki 1462. Február 16. -án az akkor csongrád megyei Chontafeyer falut édesanyjának, Szilágyi Erzsébet nek adományozta. A mohácsi vészt megelõzõen (1521), Csantavér rendszeresen szerepel a Csongrád megyei dézsmajegyzékben Chontafeyer néven.

A falu a XVI. század ban virágzó település lehetett, mert lakói a kalocsai érseknek 1521 -ben 21 pénzt fizettek.

A törökök 1543 -ban átszervezik a magyar közigazgatást, és Csantavér a Szegedi járás hoz került. A török idõk alatt Csantavér és környéke folyamatosan elnéptelenedik , illetve csak gyér délszláv népesség lakott a környéken, melyek a Balkánról húzódtak fel az elmenekült magyar lakosság helyére. Utolsó adatunk a török idõkbõl a XVII. század közepérõl származik. Ekkor már minden jel arra mutat, hogy megkezdõdött a falu gazdasági hanyatlása, és elérkeztek a végpusztulás elsõ jelei is.
A zentai csata ( 1697 ) után Csantavért már csak puszta néven említik, annyira elnéptelenedett.

A törökök végleges távozása után Csantavér kb. 80-90 évig nem létezett, és Bácska többi területével együtt osztrák fennhatóság alá került. Így a csantavéri pusztát 1702 -ben Szabadkához csatolták .
Az újjászületés Szabadka fejlõdésével függ össze. A város 1779 -ben elnyerte a szabad királyi város rangot. Az adománylevél ötödik pontja többek között arra kötelezi, hogy telepítsék be a csantavéri pusztát. A következõ években távolabbi és közelebbi helységekbõl érkeznek a telepesek. A XVII. század utolsó két évtizedében népesült be magyarokkal és szlovákokkal a Felvidék túlnépesedett falvaiból. Az 1783 -ban bejegyzett falu elsõ telepesei Arad, Csanád, Heves, Komárom, Nyitra vármegyékbõl és a Kiskunságból érkeztek. Az okiratok szerint az elsõ telepes Kecskés János majsai jobbágy volt.

1787 -ben 816 , hat évvel késõbb pedig már 1348 lakos volt. A határt szabályosan fölmérték és telkekre osztották fel. A föld, minõségét illetõen a negyedik osztályba került. Összesen 179 telket hasítottak ki.
1786 -ban a telekkönyvi összeíráskor 141 telkesgazdát , 19 házas zsellért és 39 olyan lakót mutatnak ki, akinek semmije sem volt. Külön ki kell emelni azt is, hogy Csantavér kis területen fekszik, a késõbbiek során ez igen sok gazdasági és szociális problémát okott.
A földesúr szerepét Szabadka város töltötte be. Csantavért rendszerint bérbe adták.
A betelepítéssel párhuzamosan megkezdõdik a községi elöljáróság és úriszék felállítása, az uradalmi ház, plébánia, iskola, mészárszék, kocsma stb. létrehozása.

1783 -ban a falunak már saját pecsétje van, „SIGILLUM POSSESSIONIS CSANTAVÉR 1783” felirattal.

1785 -ben megalapítják a falu plébániáját .
A száraz- és a szélmalmok után 1880 -ban megkezdte mûködést az elsõ gõzmalom, és az I. világháború elõtt még két malmot építettek.
A modern téglagyártás 1910 -ben kezdõdött meg.
Falunkban a házi- és a kisipar igen szerteágazó volt. Az 1829 -ben megalakult céhrendszer 1872 -ben felbomlott. Helyette 1879 -ben létrejött a Csantavéri Egyesült Ipartársulat , Matuska József elnökletével, és a következõ évben már 74 iparos t tartottak nyilván. Számbelileg a takácsok, szabók, csizmadiák, kovácsok és a kerékgyártók voltak a legtömegesebbek.

1890 -ben falunknak 1181 lakóház a volt, 53 kivételével zsindelyes és zsúpfödeles. A földmunkások 318 házzal rendelkeztek. Sokan házbérben laktak. A közs

A falu határa rendkívül kicsi, tízezer lakosra csupán 12 000 katasztrális holdnyi megmûvelhetõ terület jutott. Ezért az elsõ világháborúig a település lakói Szabadka város földjét bérelték, s ez némileg enyhítette a szántóföld hiányát. A csantavériek elsõsorban gabonaféléket, kukoricát, dohányt és kendert termeltek.

A település lakói az elsõ világháborúig magyarok, elmagyarosodott szlovákok, illetve bunyevácok voltak. Fõ piachelyük Szabadka és Zenta volt.

Az elsõ világháború után a magyar többség ellensúlyozására a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság két új telepes falut létesített a város tulajdonában álló földterületeken (Meggyes/Višnjevac és Bácsdusánovó/Dušanovo). Emiatt Csantavér napszámos lakossága kilátástalan helyzetbe került, mert a korábbi városi földeket a Boszniából és Hercegovinából érkezõ önkéntesek családjának osztották ki.
Ezeknek a falvaknak kezdetben szinte kizárólag szerb telepes lakossága volt. Baèko Dušanovo azonban mára már gyakorlatilag egybenõtt Csantavérrel, és mivel a jóval nagyobb magyar falu lakossai közül többen a közeli szerb településen jutottak telekhez, ma már Baèko Dušanovon is a magyarok alkotnak többséget.
A Vajdasági Magyar Nemzeti Tanács határozata alapján Baèko Dušanovo-nak hivatalos magyar neve is lett: Zentaörs. Višnjevacon a lakosság többsége továbbra is szerb, de ma már ott is élnek magyarok. A falu hivatalos magyar elnevezése Meggyes.

1941 -ben Bácska ismét Magyarországhoz került, a Trianoni szerzõdés (1920) után betelepített szerb "önkéntes" ( dobrovoljac ) lakosságnak el kellett hagynia Magyarországot. Helyükre bukovinai székelyeket telepítettek. Ebben az idõben Meggyest Fogadjisten néven említik.

1944 -ben a szerbek újboli bevonulásakor a Bukovinából érkezett székelyeknek el kellett hagyniuk Bácskát, és akik túlélték az üldöztetést, fõleg Tolna megyében telepedtek le.

Az 1960 -as években fõ megélhetési forrásuk a disznóhízlalás volt.

Csantavér jelképe a Templom . A neoromán stílusú építményt 1929 -ben Molcer Károly mérnök tervei alapján emelték a lerombolt, 1815 -ben épült régi templom helyén.
A három kupolával ékesített templom 42 méter magas központi kupolája már több kilométer távolságból látható.
Kereszt alakú, 47,5 méter hosszú és 34,5 méter széles hajója, valamint mennyezetének belsõ kiképzése monumentális és harmonikus építészeti egységet alkot.

236

<<< Föoldalra ]:||